Tüskéim élesednek,
nincs már helye többnek,
szirmaim bársonyosak,
ne félj tőlem, simogass csak!
Ezt gondolta sárga rózsa,
szemeit ő le-le hunyta,
álmodozott napsütésről,
harmatcseppről, édes mézről.
Akárhányszor erre gondolt,
szíve akkor majd kicsordult,
víg örömöt, boldogságot,
napról napra ő sugárzott.
Aki csak reá nézett,
nem kívánt más ékességet,
felvidult az egész napja,
rózsaillat fogva tartja.
Eljött az éj borongósan,
szélvihar fújt mélabúsan,
megpihent a nemes virág,
tél idején tavaszt kiált.
6 hozzászólás
Kedves Melinda!
Nagyon szép:”Tavaszváró” vers!
“szirmaim bársonyosak,
ne félj tőlem, simogass csak!”
Ötletes,ihletes sorok,mint az egész is!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
A tavasz ihlettel teli évszak. Versem azonban nem csupán a tavaszról szól, átvitt értelemben az egész életünk benne van.
Szép estét!
Melinda.
Nagyon kedves ez a rózsás vers. Én magam is nagyon kedvelem a rózsákat és az illatuk az valami csodás, nem véletlen, hogy a virágok királynőjeként tisztelik őket.
Szeretettel: Rita
Kedves Melinda!
Egész elképesztő, hogyan sejlik fel versedben az évszakváltás, a kiteljesedés, és e nemes és gyönyörű virág rendeltetése.
Minden szimbólumát magában hordozza az emberi tulajdonságokanak is, ahogy jobban belegondoltam.
Eredeti rendeltetése szerint az alkotásod bájos és szemet gyönyörködtető ábrázolás, ám figyelmesebb kötődéssel a ma emberének jellemvonásai is fellelhetők benne.
Örülök, hogy rátaláltam!
Szeretettel:
Valerie
Kedves Valeria!
Örülök, hogy rátaláltál erre a versemre. Jól érezted, ezek a sorok nem csupán e nemes virágról, a rózsáról, szólnak, hanem mély emberi érzések rejtőznek az évszakváltás köntösébe bújtatva.
Köszönöm szépen versem méltatását.
Szeretettel: Melinda
Kedves Melinda! Csodálatos versedhez szívből gratulálok! Szeretettel Edit