Az éjjel puha párnájára
Hajtsd rá,édes,a fejedet.
Suttogj el egy imát értem,
S az álmaidban ott leszek.
Betakarja fáradt tested
Szerelmem lángpalástja.
S minden gonosz érzést elűz,
Mi lelkedet lefagyasztja.
Csókjaim reményt fakasztnak
A vágyak dúlta szivedben.
Még egy pár nap s otthon leszek,
Ha velem tart a jó Isten.
Távol vitt a sors hajója,
De minden éjjel itt leszek.
Repülök az álmok szárnyán,
Csak küldd el értem szivedet.
3 hozzászólás
Kedves Szekelyke!
Nagyon szep ez a versed. a lelkemig hatol. Tavol az otthonomtol en is naponta otthon vagyok az almaim szarnyan, mert hianyzik nagyon. De hat a sors utjai……
Örülök, hogy beneztem hozzad, megörvendeztettel. Gratulalok!
Üdv.:
hamupipö
Kedve szekelyke!
A mondanivalót rendben találtam… kedves témát dolgoztál fel 🙂
Viszont a helyesírási hibákat ki kéne javítani:
a harmadik sorban "reményt" akartál írni… az utolsó sorban pedig "küldd" és "szívedet" a helyes forma.
További jó alkotást!
medve
kedves medve,köszi neked a segitséget,én nem nagyon tudok helyesen irni és ezért mindenkitől elnézést kérek