Kis lak áll most előttem egy képen,
Mily drága volt e lakocska nékem!
Könnyben úszik két szemem pillája,
Míg ujjam a billentyűt piszkálja.
Bár maradtam volna e világban végig!
De az embert ma már vírusok vezérlik,
Az egyik új törzsből néhány belém mászott,
Söggbe rúgtam érte én a valóságot.
Ezért ülök most is, gép előtt görnyedve,
Hiába a szülém melóba kergetne,
De nem tudok én már, földön tapicskolni,
Virtuális térben tudok, csak mozogni.
Szóljatok hát ti, földiek, ha majd lészen,
Sok-sok percetek az okos készüléken,
És ha véletlenül térerőbe léptek,
Csörrentsétek meg az én jó szülémet.
Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse,
Mert fiának kedvez a szerencse,
Ma is épp kereken ötven lájkot kapott,
Amitől az álla majdhogy fel nem kopott!
14 hozzászólás
Látod István, ha Petőfi élne ma, talán így hangzana az ő verse is.
Nagyot változott ám a világ azóta, ma már, természetet is csak gépen látnak a gyerekek. Aztán egy szép napon felkopik az álluk…
Ötletes, ízig-vérig mai vers.
Szeretettel
Ida
Kedves Ida! Tudod, azért lett mai a vers, mert épp Petőfi verseit olvasgattam, amikor megjelent az elektrÓda hirdetés, és valahogy kipattintotta ezt a versikét. Azon tűnődtem, hogy régen az egymástól távol élő családtagok, mit nem adtak volna egy találkozásért. Ma meg együtt él a család, és talán mégis távolabb vannak egymástól, mint hajdanán Petőfi az édesanyjától, hála a modern idők vívmányainak. Életemben először hát pályázni kezdtem én is, természetesen nem volt megnyerő a versem, ezért nem is nyertem vele, de valamit csak elértem, hiszen rá tudtam venni magam, hogy egy adott témában írjak valamit. Ez pedig nem semmi! Üdv. szeretettel: István
Szia!
El is daloltad? 🙂
Ugyan kedves Marietta! Hiszen ha én dalolni kezdek, még a molylepkék is elmenekülnek a házból. Nekem csak zenei hallásom van, a hangom sajnos nem csiszolódott utána, ezért inkább fütyörészek.
Üdv szeretettel: István
Gratulálok! Talán Petőfi is megirigyelhetné.
( el is énekeltem )
Üdvözletem: oroszlán
Kedves oroszlán! Köszönöm, de minden érdem a Petőfié, aki egyébként egyike a kedvenc költőimnek. Annak viszont örülök, hogy dalolni kezdtél, mert a jó kedély mindennél fontosabb. Üdv. szeretettel: István
Nagyon jópofa, szellemes, magamban jót kuncogtam, nevetni csak azért nem nevettem, mert már a Kedvesem alszik! Gratulálok!
Köszi! Egyébként jól tetted, hogy vigyáztál a kedvesed álmára, mert ha felébreszted, ki tudja mi jut eszébe! Üdv. István
szegény Petófi!
de azér volt némi szerencséje, hogy inkább a kozákok dzsidáját választotta…
nem eztet…
túlparti
Azt nem tudnám megmondani, hogy mennyire volt Petőfi szerencsés, de állítom, hogy te egyelőre még szerencsés vagy. Ha nem jössz rá miért, majd elárulom, ha beérik a gyümölcs ott az árok partján is.
Hi! estef-izé! kisebb betűvel ,sajna nem tudom leírni a neved.
amúgy kifejthetnéd, az árokpartot, én, a magam részéről megértettem.
csak az olvasók számára , ha szíveskednél megtenni.
én neked nem kívánok ilyeneket, nem stílusom.
néha sajnállak, néha irigykedek rád.
szellemi boldogságodra, szellemi szegénységedre
meg az Éjjel-nappal Budapest stílusodra
árokparti
Kedves Istefan!
Egyrészt földerített a versed, mely görbe tükröt tart, a jelenben élő emberek elé, másrészt elszomorít a soraidban rejtőzködő kőkemény igazság.
Szeretettel:
Anck-Su-Namun
Szomorkodni nem szabad, még ha szomorú is a valóság kedves Anck-Su-Namun, mert árt az egészségnek. Fura egy nevet találtál! Üdv. István
Szia István!
Az első versszak azonnal eszembe juttatta Petőfit. Kár, hogy nem tartottad végig a tíz szótagos sorokat!
Ennek ellenére elnyerte tetszésemet!
Üdv: dodesz