Hallgat a csend távoli szirteken
mindenekké lett messze ormokon,
hol remények szállnak végtelenbe,
múltat idézve ráncolt homlokom.
Bennem is hallgat az őszült idő,
és rejlő ködök homálya tárul,
míg szívemben feltör a szenvedély,
ábándom előtt nyarak lángja gyúl.
Oly béke ül ott a csend magasán,
mint merengés az időtlenségben,
számolva a múlt letűnt perceit
ez őszi alkonyon, most énvelem.
2 hozzászólás
Keedves Zoltán!
Reményteli sorok!
´merengés az idötlenségben´!
Elismerésem!
Üd:sailor
Kedves sailor!
Örülök jöttödnek, s hogy elnyerte tetszésedet versem! Nagyra értékelem
türelmedet hozzám, s verseimhez!
Üdvözlettel köszönve látogatásodat!
Zoltán