Látlak távolodni
egy ködbe vesző utcán.
Imbolygó lépteid
még ismerősek.
Ruhád alatt látom
az izmaid.
Aztán már csak a tarkód.
Szétfolyó körvonalaid.
És amikor végképp
eltűnsz, eszembe jut
az illatod.
Távolodás
By fvirágBy fvirágBy fvirágBy fvirágLátlak távolodni
egy ködbe vesző utcán.
Imbolygó lépteid
még ismerősek.
Ruhád alatt látom
az izmaid.
Aztán már csak a tarkód.
Szétfolyó körvonalaid.
És amikor végképp
eltűnsz, eszembe jut
az illatod.
4 hozzászólás
Szia!
Nagyon tetszik, a maga egyszerűségével, mégis megindító. A vers képével nem vagyok ugyan kibékülve, talán egy másfajta tördelés jót tenne neki, de meg nem tudom mondani miért érzem így.
Poppy
Szia Poppy,
örülök, hogy tetszik. A tördelésen én is sokat gondolkodtam, variáltam, aztán így maradt…
Virág
Érdekes vers, túl egyszerűnek tartom. Talán én bővebben megírtam volna .Vagy másképp.
Üdv. alexa
Ez az egyszerűség fakadhat ám lényeglátásból is:)
A tördelés kemény dió, de én sem látom indokát ketté törni az egy lélegzetvételni gondolatot. Bajba csak az utolsónál kerülök;
"és amikor végképp eltűnsz eszembe jut az illatod"
Nagyon jó zárás, az egész ide fut ki, csak lehet, nem szerencsés a megfogalmazás?
és
amikor
végképp
Ez a sok töltelékszó valahogy nincs összhangban a gondolat belső szépségével.
Idáig jutottam:)
Üdv; Nkati