Távolodó

Lassan mozdulok, szememben félsz,
szunnyadó alakod hívogató kísértés,
halkan lépdelek, mint osonó tolvaj,
minden porcikámban milliónyi óhaj,

majd odasimulva forró testem ölel,
ringunk az éjben mámor felhőivel,
elillan minden, csak az illat és szín
festi a lelkünk, s a versben a rím
neked szól, ki mellettem maradtál,
s minden percben karodban ringattál,

búcsúzni nehéz, de a lakat zárva,
nálam van a két kulcs, maradtam árva,
s ha ez jutott, hát maradjak magam,
elcsitul majd szépen minden egyes szavam.