Esik az eső sírnak az angyalok
Az ázott aszfalton mezítláb rohanok.
Fülembe süvít a hideg sarki szél
Testem nem érzem, kihűltem rég.
Visz a lábam egyre, messze céltalanul
Pereg a könnyem, s az eső csak hull.
Látnak az ablakból egy rohanó alakot.
S az ázott anyaföldre holtan roskadok,
Átadom testem a természet ölének
Jönnek a bogarak lassan szétszednek.
Széthordják életem hulló darabjait
Senki sem tudja meg miért voltam itt.
Hull az égi áldás, az ablakon kopog
Belül a szívem hangosan zakatol
Csendesedik lassan az eső koppanása
Megszűnik végleg szívem dobbanása.
6 hozzászólás
Remélem ez csak egy rossz álmod volt. Fájt nekem olvasni! Legyenek szebb vidámabb napjaid!
szeretettel-panka
Kedves Dpanka!
Köszönöm hogy nálam jártál, de csak az esős idő volt most a ludas ami mély depibe kergetett..
szeretettel ölellek
Anikó
Szomorú a versed, szebb napokat kívánok Neked!
Szertettel:Marietta
kedves Selane : köszönöm sokkal jobb amit esetleg ha bekukkantasz a láncversekhez, most más színben pompázik az a fránya eső 😀
szeretettel ölellek
Anikó
Kedves Anikó!
Igen zaklatott sorok, a rossz hangulat által született alkotás! Nagyon kifejező….:
Szeretettel ölellek: Lyza
Kedves Anikó!
Kissé skizofrén, és nagyon szomorú alkotás.
Zagyvapart.