2025. január 5., vasárnap
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    elmélkedés

    Te légy

    KláraBy 18 hozzászólás661 megtekintés

    Sebzett állatként lassan vánszorog
    velem a volt… S mint nyúzott vándorok,
    kiáltok vízért. Álmatlan a hajnal…
    Magjaim kapkodja fel a karvaly
    idő – meglop és próbát osztogat.
    Ki kéne iktatni, mint rossz fogat…

    Mégis, van, aki vigyázza léptem.
    És mert hű, még itt vagyok. Azért nem
    tűntem el. Ő terít nekem asztalt,
    óv, ha fagy van, és csúszik az aszfalt,
    Ő segít, ha megnőnek az árnyak.
    Bizony, minden kincsem az, hogy várlak…

    Nem számít a baj, sem a rút nyomor,
    e világnak vége, már fuldokol…
    Teremtőm halványkék őszi egén
    őrzi a hitet sok angyal – meg én…
    És van már elég békesség, derű.
    A sziklatámaszom Te légy… Te hű…

    Share.

    18 hozzászólás

    4. black eagle on

      Kedves Klári!

      Költeményed a térben és hangulatban is táguló, a szűkösségből, s az árnyékból egészen a tágas, derűs égig viszi az olvasót, ahol nemcsak a nap ragyog, de a vigaszt adó remény is. Bizony, A leghűbb szeretete olyan támasz, amely ellenében semmi sem számít. Csak észre kell venni.
      Öröm volt olvasni. Öröm lesz újraolvasni.

      Szeretettel: Laca 🙂

    5. Horák Andrea Kankalin on

      Szia Klára! 🙂

      Hiányoztál. 🙂
      A zaklatott felvezetés után versed maga a megnyugvás.
      Örömmel olvasom mindig elmélkedő soraid, mert gondolkodásra késztetsz velük.
      Amikor hajlékodba betérek, tisztulok, könnyebbnek érzem magam. Minden egyszerűnek tűnik, könnyebb a teher.
      Szép a vers, tartalma magasra emeli.
      A 3. sorban a szótagszám eltér a többitől, gondolom, ez a véletlenek műve.
      Írj gyakrabban, mert szükség van az ilyenfajta tisztulásra.
      Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a versed (is). 🙂
      Szeretettel: Kankalin

      • Klára on

        Kedves Kankalin!

        Ami azt illeti, már nekem is hiányoztak értő, sokatmondó hozzászólásaid. Többek közt ezért is tértem vissza…:)
        A 3. sor tényleg véletlen, köszi az észrevételt. Tulajdonképpen én magam is azért írok ilyen verseket, hogy könnyebb legyek, hogy megisztuljak a világ porától.
        Köszönöm szépen értékelésedet.

        Szeretettel: Klári

    6. aLéb on

      Klári, nagyon jó erejű, kifejező vers, tetszik, ahogyan gördül, visz végig, és ez nem csak az áthajlások szép, tudatos alkalmazásának köszönhető, de a rímeltetés igényességének is. Tetszik a vers építése, szép az ív, és az, hogy értelmezésében tisztán ad, az külön öröm volt. Könnyű a páros rímekben könnyednek lenni, ebbe a hibába ez vers nem hogy nem esett bele, de mélyen, jól kifejezett tartalmat tudott ezzel a formával közvetíteni, és ettől bennem a versed olyan természetesen, őszintén megkapó lett. Forma és tartalom egysége… Örömmel olvastalak.
      aLéb

    7. Klára on

      Kedves aLéb, nagyon köszönöm, hogy ilyen részletesen írtál a versemről. Örülök, hogy kifejezőnek, a tartalmat és formát egységben lévőnek találod. Ez egy régebbi versem, akkoriban nagyon szerettem az áthajlásokat alkalmazni. Igaz, még mostanában is… A páros rímek eme veszélyéről igazából nem is tudtam. 🙂 Igyekszem mindig igényes rímeket használni.

      Üdv: Klári

    Leave A Reply