Mert mindőnkben ott rejlik
az emberi szépség,
valami titkos teremtő
műve van ebben!
Hazatértél,
zárod az ajtód,
fáradó kezed
leveri a munka porát,
majd csendes eső hull,
gyöngyeiben füröszti az estét,
te is tiszta leszel,
és betakar a csend ölelése,
lassan elalszol,
pilláid alá
ereszkedik a világ,
álmatag lelkedben ma este
te magad vagy a vers.
3 hozzászólás
Ha megengeded, elmondom, hogy nekem mi volt a versedben a varázslat.
Olvastam, és egyszer csak, időmértékessé vált.
"műve van ebben!
Hazatértél,
zárod az ajtód,"
aztán megszakítod, és ki akarsz zökkenteni, de csakazértsem sikerül.
Mert még vissza-visszahozod.
Jó ez, és gratulálok.
Szia!
Versed szép, csendes nyugalmat áraszt.Egyetlen dolgot kifogásolhatok csupán,de ezt is a te döntésed szerint valami miatt így írtad./"átkarol a csend ölelése" – szerintem az ölelés már nem kellene,hiszen az átkarol ugyanaz/Gratulálok!
Szeretettel üdv:hova
Szép nyugalmat árasztó vers.