vajh' lát-e minket, Te ott és itt én,
csodálva nézem, oly sejtelmes az éj,
gondolatom száll, finoman hozzád ér.
Zárt szemeim mögött mégis valóság,
testünkben lángol a titkos éji vágy
bőröm simogatja puha izzó szád,
kezem gyengéden érint, jer' érj hozzám!
Csillagokban szikrázó édes érzés,
nézz reám egy percre, benne egy kérdés.
Köztünk gát a pillanatnyi messzeség,
nyitja a zárt a szerelem és szenvedély?
Számtalan kérdéssel babonáz a Hold,
lészen remény, a holnap álmokat hoz?
A tegnapi varázs majd szárnyakat bont,
vagy az éji csillogás mindent ellop?
Ezer kétely gyötör, lelkem reszket, fél,
lesz majd amikor kezed kezemhez ér ?
A végtelen égen milliónyi fény,
vajh' lát-e minket Te ott és itt én.
11 hozzászólás
Enyhén pátoszos, itt-ott archaizáló stílusú vers… a gondolatisága megfogott, úgy érzem, kicsit túlírtad e verset…szerintem…gratulálok:B:)
Köszönöm véleményed kedves Barna !
Szeretettel: Zsu
Köszönöm véleményed kedves Barna !
Szeretettel: Zsu
Szia Zsu! Szép, és érzéki versed tetszett! Valóban fájó kérdések ezek: "Nyitja a zárt a szerelem és a szenvedély" . ha az a valaki nagyon messze van? Valósággá lesz-e a testünkben lángoló "titkos éji vágy" ? Bár minden titkos vágyunk valóra válna, – de akkor lehet, h nem születnének ilyen szép versek! 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én
Szia Laci !
Igen mindenkiben felmerülnek vagy felmerültek már ezek a kérdések…
Köszönet kedves szavaidért 🙂
Szeretettel: Zsu
Drága Zsu!
Tudod, a távolság a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja… Sok igazság van ebben, és a szerelemben is szükség van a próbatételekre. Jól elmerengtél szép versedben ezekről a kérdésekről. Nekem tetszett.
Ölellek szeretettel
Ida
Drága Idám !
Köszönöm kedves véleményed és látogatásaid.
Szeretettel ölellek: Zsu
Kedves Zsu!
Szép versedet örömmel olvastam.
A messzeség csak pillanatnyi, a gát egyszer leomlik! 🙂
Szeretettel: dodesz
Kedves dodesz !
Köszönet kedves szavaidért.
Egyszer a falak leomlanak… 🙂
Szeretettel: Zsu
"A tegnapi varázs majd szárnyakat bont,
vagy az éji csillogás mindent ellop? "
Versedben itt van a varázslás,
mely segíti a szárnyalást,
hiába a "Te ott és itt én."
Így megszűnhet a távolság, idő és tér…
A remény hal meg utoljára kedves Dóra!
Megszűnhet…
Köszönet kedves szavaidért.
Szeretettel: Zsu