Kint kószálok a hajnali utcán..
A madarak csicsergő lelkét
visszhangozzák a fák, furcsán
kúszik a szürke lehelet, tenném
hogy kerteken át, ahogy a bézs
szín ruhád elvitte a szél, járnék
hozzád, csendes hajnalokon és
mint a bogár arcodra szállnék..
Te alszol, a hangod egy gyurma
a szilánkok közt én fekszem
várom, hogy szólalj meg újra
hátha a szívem összeteszem.
De néma az álom, míg fekszel
Vagy te hallod belül a filmet?
Pereg a képe titokban, és
kócsagok szállnak sorban, a
Víz teli hallal, a csónakunk
Messze a parttól, két kezed
érzem enyémben, "Csók, Anyu"
ez megy a vásznon.. méretes
Pontyom a szákban.. Te alszol nem
vagy a tónál, én sem a bogár..
Hiába minden hasonlat, nem
Vagyok én szél, nem jutok hozzád..
A bézs színű holmik a szomszéd
kertben, én a lakásban éppen
ettem, könny lepi párnám, volnék
szellem.., de kint, mozivásznon:
Minden csendben, minden zajban a
Fényes csókok másért halnak, az
autók csendjén száz ülésben én
kerestelek már sok züllésben, mégis
Minden pillantásban, mégis
minden hitvallásban, minden
lángos szendergésben, minden-
minden tévedésben.. Te vagy.