Hangod kristályok csengése,
Szívemben koccanva zenél,
Lelkemben varázsdalt zeng szépsége,
Sziréndalként elbűvöl, megigéz.
Szemed íriszében csillan,
Mint tükrön felvillanó fény,
Szerelem követelő vágya miatt
Szivárvány ívén izzó szenvedély.
Ajkadon szépség mosolyog,
Mikor szemed szemembe néz.
Eltűnik varázsütésre a való,
Helyére a borzongó csoda lép.
4 hozzászólás
Szép szavakkat írsz…./a harmadik sorból elhagynám az “a ” betűt….így is döcög a ritmusa/ képileg tetsz……
Igazad van. Talán a szótagszám miatt tettem be, azt hiszem. Zene szempontjából viszönt megdöccen az ‘a’ betűn. Ízlelgettem. Kiveszem.
Szia! Nagyon tetszenek ezek a képek, amit kiemelnék, ami engem legjobban megfogott, az a “Szivárvány ívén izzó szenvedély.” Ez a kép szabályosan megjelent előttem, és az egész vers hangulata is teljesen magával ragadott. Gratula!
Az előbb elszomorotam, fájt valami.., de ezt olvasva, “Helyére borzongó csoda lép”