Te Vagy az Életem
Te vagy az életem, aki kell nekem!
Nem kel fel a nap nélküled!
Az égen nem ragyognak a csillagok,
Ha te nem vagy, én halott vagyok!
Nincs mosoly az arcomon,
Víg szó nem hangzik ajkamon,
Elönt a mélabú és hagyom,
Hisz nélküled, magam vagyok!
Ám felkel a nap, ha meglátlak,
Hisz egész életemben rád vártam!
Arcomra mosoly kerül,
Lelkemből süt a derű!
Egész lényemből öröm sugárzik,
Életem létedből virágzik!
Te vagy magad a boldogság,
Amíg élek, várok rád!
Várva várom a pillanatot,
Mikor újra átölelhet karom!
Ajkaid csókra nyújtva,
Nyíljon meg a boldogság útja!
4 hozzászólás
Nagyon szép verset írtál! Helyenként kicsit sántítanak a rímek, de ettől függetlenül nagyon klassz!
Bocs.hogy ilyen későn reagálok!
Köszönöm a kritikát, és az elismerést! Tudod, nagyon amatőr vagyok, mondhatnám úgy is,hogy egy kavics vagyok egy forrássban, és bízom benne, hogy a hallkan csobogó víz, majd kialakítja az írásaimat!
Köszönöm mégegyszer!
Még annyit szeretnék hozzáfűzni az előbbihez, hogy mint ahogy emlegetik:
Gyakorolni kell, akkor majd hamar eljön az idő, hogy egyre jobb verseket
tudsz írni, hogy legyen a kiváncsiaknak sok szép versedet olvasni.
Ezt ne feledd el/
Üdvözlettel: Kata
Igen én is mondom, hogy szép szerelmes verset írtál. Nekem tetszik.
Azonban azt a korabeli szokást azonban elhagytuk, hogy a versek minden sora
nagybetűvel kezdődjön. Most mondatok szerint írjuk, tehát kisbetűvel is átmehet
egy-egy mondat a következő sorba.
Írjál még sok szép verset, van hozzá tehetséget.
Szeretettel olvastam: Kata