Mint álomvilág, nekem olyan az élet,
Mióta enyém vagy és szeretlek téged!
Te vagy a mindenem, az édességem,
Az életem, s annak összes ékessége!
Kellesz, mint virágnak a nap,
Mely tőle életet kap!
Mint méhnek a virág,
Mely, belőle készít nektárt!
Igen, te vagy a nektár nekem,
Mely éltet, s boldoggá teszi szívem!
Az üde nyári szellőben is te vagy,
Hisz csak te lehetsz, ki ily lágyan simogat!
Most már tudom miért élek,
Te vagy az én, örök szenvedélyem!
Te vagy álmaim megtestesítője,
Édes boldogságom, megteremtője!
Szeretlek, csak ennyit mondhatok,
Tied a lelkem, szívem, mást nem adhatok!
Jajj dehogynem, hisz itt van még életem,
Mely a tiéd, s bármikor kérheted!
4 hozzászólás
Ez ismét gyönyörű volt.Nagyon jó volt olvasni.Az ember lelke repült soraiddal:Szeretettel:Kriszti
Nagyon szép vers, gratulálok, nagyon jól érzékelteted, hogy a szerelem a legjobb dolog a világon.
Csodálatosan szép, mit z összes többi…
Gyönyörű a lelked, simogatnak a szavid…
puszim neked
Anikó
Simogató kedves,
szenvedélyes versed,
Örülhet a Kedves!