Lázongva füröszti testemet
Kéjtelen kéjek vad játéka,
Mondd, mi lehet e veszett érzés
kegyetlen édes szándéka?
Habzó szájjal mártod tű-fogaid
Nyakam vad, remegő húsába,
S kitör belőlem lelkem
Elkíntatott vulkánja.
Dróton rángatott bábú,
Az vagyok, mivel csak játszol!
Kivel ha úgy esik, züllött éjjel
Szeretkezel, vagy csatázol.
S ha összegörnyedek feletted,
Te még utószor elragadsz,
Édes csókod hűs zamatából,
Még egy leheletnyit odaadsz.
Bódulatban ernyedt testem,
Te még nevetve csonkítod lelkemet,
S neked ez csupán földöntúli
borzadó élvezet.
Nézel rám, s én mint
bukott angyal vergődök karjaidban,
S életem utolsó lélegzetét
Keresem csókjaidban.
Nevetsz a kínon mi bennem tombol,
Hisz így akarod ezt,
Hogy nekem ne kelljen semmi más,
Csak egyedül is te!
Végszavaid érzem lángoló
Testemen megfagyni,
S te egy fülledt csata után
Bűnös lelkem hagyod csöndben meghalni…
5 hozzászólás
Nem nagyon tetszett a vers! Gratulálok! 😀
Azt akartam írni, hogy nekem…bocsánat! 🙂
Nagyon szépen köszönöm^^
Kedves Dominika!
Nagyon jó vers.Gratulálok.
Szeretettel:Eszter
Köszönöm Eszter..:)