Te, versem

Te, versem. Vagy velem.
Köszönöm.

Te, versem-vagy nekem.
Nagy öröm.

S te, versem: légy velem.
Örökre.

.Ha ledöf Nincsenkéz,
törd össze!

Légy nekem, légy bennem…
vagy bennem

Te. Versem.

Mert hiszen te vagy az
én versem.

Ha jön az Életrém?
Kergeted.

Adtam rá hatalmat.
"Jó neked."

Én versem, siess, menj
világgá.

Kérdezzen, feleljen
bátorjon, szabadjon.
Állítson, induljon,
vigyázz rá.

Levegő se kelljen
őneki.

Össz' sorod ezt bölcsen
megteszi.

Port enni víz helyett
biztatod.

Port eszik? Hát ha nem-
te bajod(?)

Kéred, hogy építsen
távcsövet.

S nézte meg vele, hogy
kik jönnek?

.Fesse át fehérre
a hegyet-

hogy mennybe mászhasssák
űrlelkek.

Rólad a portréját
megfesse!

Arcára és minden
vízcseppre

Vezesse a vizet
völgybe

és aztán jól meg is
fürödje.

Kérdezze s kérdezzed,
hogy: Ez mi?

S tudjon rá ő maga
felelni.

Êpítsen templomot
és házat.

Királynak, nemesnek,
szolgának.

De, te is építsél,
szobrokat

Szobraid hallassák
hangodat!

Élessed a földön
a halat.

.Általad a földön
maradhat!

Nem halhat.

Élessed az égben
az embert.

Magától az égbe
nem, nem mert.

Adjál a fejére
koronát.

Leejti? Tedd rá te!
Tapsolják.

Mutasd meg mindegyik
… csodát.

Azután (ne lássák)
menj tovább.

Gyújtod és égeted
.. a tüzet!

Öntsél rá még, még, még
több vizet.

.Te versem, vagy bennem?
Gyors, menj ki!

Lássanak! Fogjanak!
Mindenki.

Imát mond-te kégy az
istene.

Ima nincs? Te úgy is
higgy benne.

.Ez vagy te, én versem,
mi versünk.

Olvasd fel magadat,
kell nekünk.

.Megyünk a városba,
itt helyünk.

Megyünk a azomszêdba.
Jöjj velünk

.Megyünk a világba,
jössz velünk.