Égek e tébolyult szerelem parazsán,
E tébolyult szerelem parazsán égek,
Ez az érzés örökké kóborló karaván,
Ebben nincsenek kezdetek vagy végek.
E tébolyult szerelem parazsán égek.
Képes még tiltani magának talán,
Még tiltani magának talán képes,
Ha túllát a szív e vörös köd fátyolán,
A lakaton most a kulcs lesz újra véres.
Még tiltani magának talán képes.
Magától ad neked bennem ez az élet,
Ad neked bennem ez az élet magától,
S míg a lakaton a kulcsokat cseréled,
Újra húzom a falat, mi szeretni gátol.
Ad neked bennem ez az élet magától.
Tőlem nem kellett semmit kérned soha,
Nem kellett semmit kérned soha tőlem,
E vágy feléd rohan, csak már nem ér oda,
De él e forrás, míg merítesz belőlem.
Nem kellett semmit kérned soha tőlem.
Észrevétlenül elmenni nem lehet,
Elmenni nem lehet észrevétlenül,
A szó, mi kettőnket boldoggá tehet,
Már hosszú idő óta messze elkerül.
Elmenni nem lehet észrevétlenül.
Égek e tébolyult szerelem parazsán,
E tébolyult szerelem parazsán égek,
Ez az érzés örökké kóborló karaván,
Mert magam vagyok a tűz, ami eléget.
E tébolyult szerelem parazsán elégek.
4 hozzászólás
Tetszik a játékosság a versedben, ahogyan a versszakok első két sorában, a szavakat felcseréled, az utolsó sor megeggyezik a másodikka. Olvasáskor mégsem érzem az ismétléseket. Jóóó!
Selanne
Szia!
Különlegesen "csavartad" a mondatokat. Nekem nagyon tetszik.
Ági
Köszönöm nektek a véleményeket, örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket!
Miléna
Már előbb olvastam, de csak most reagálok. A versedben a felcserélt szavak hihetetlen jól adják vissza a tébolyult szerelem fogalmát. Csak gratulálni tudok!
szeretettel-panka