Mint felidézett szó a csendeken, oly
hallgatag vágy honol szívem ajkain,
téged szeretve mindenemmel amim
van, az mind Teérted lett bennem komoly.
Boldogságul lettél e földön nekem
reményemül ez űzetett világon
hajnalokon, és ha lehull az alkony
akkor is, Te vagy nekem a mindenem!
Teérted élek, s remélek mindenkor
tudva azt, énem egésze a tied!
S tudom elhagyhatnálak bármikor,
de én akarok lenni a mindened,
mert bennem az életvér Teérted forr,
s általad folyik, hisz Te vagy az Élet!
2 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Ez mintha szerelmes vers lenne, de láttam szonett. Nekem ez valahogy mű egy kicsit.Gondolom nem a szakterületed az ilyen típusú vers? Erre is van magyarázat?
Ági
Kedves Ágnes!
Köszönöm szépen hogy olvastad versemet s találtál benne némi elgondolkodtatót! Igazán mély lelkületre vall, hogy elmélkedsz szívből mint ember olyan dolgokon amik nem érthetőek, talán szándékosan részemről. Néha nyíltan írok a bennem rejlőkről néha "homályba" temetem, hogy ne mindenki értse meg csak oly könnyedén a bennem megbúvó mélyeket.
Hogy kihez szól versem leírhatnám elemezve a sorokat! De megtudhatod Kinek szántam, ha elolvasod a: "Még mindig látni vélem" című versemet ott nyiltabban írok arról mi rejlik bennem.
Köszönöm szépen hogy írtál nekem s hogy íly mélyek az érzéseid mint embernek!
Üdvözlettel Zoltán Kaposvárról :l