Téged kérdezlek

Valaki súgja-e neked,
hogy köszönj illedelmesen,
ha felnőttel találkozol?
Ellépsz mellette csendesen?
Trágár szót mormolsz mérgesen?

Valaki mondja-e neked:
táskád, leckéd rendben legyen,
figyelmed friss, beszéded szép –
emberformáló értelem
vezesse vágyad szüntelen?!

Valaki arról faggat-e,
kit gúnyoltál, téged ki bánt,
s a sorsot döntő érdemjegy
biztat vagy alulkalkulált,
s ezért hol vétettél hibát?

Valaki int-e arra, hogy
ne habzsolj felnőtt-életet,
ne álmodj rontó álmokat,
ne siettesd az éveket,
maradj ifjú, amíg lehet?!…

Tanárod olykor fedd talán:
Miért hallgatsz? Miért nem írsz?
Miért vihogsz? Miért nem állsz,
ha felhívott? Ennyit se bírsz?
Otthon mi volt? Megint csak sírsz?

…Nyakadban kulcs. Mozi előtt
vibráló reklámfény remeg,
távolban diszkóhang süvít.
Ez vagy amaz, most egyre megy.
Apa ezt úgysem érti meg.

Anya ha szól, talán az más,
de ő is fut, néhány sort ír:
"Hűtőben ezt-azt megtalálsz…"
Érzelemnélküli papír:
sebzett lélekre semmi-ír.

Valaki szólít: – Jössz, maradsz?
– De a matek… – Lemásolod…
– Ne kínálj meg, nekem megárt!
– Pedig néznénk a videót,
és…lenne annyi pártfogód!

(Hideg a ház, melyben lakom,
szülők szava sem melegít,
velük megyek ma s holnap is.
E néhány óra felderít…
A könyv magától nem tanít.)

Valaki kell…Van, ami nincs:
iránytű, cél vagy példakép.
Múlttal viaskodó jelen
húzza a jövőd kötelét.
Figyelsz, meghallgatsz némiképp,
napfogyatkozó nemzedék?