Lehetsz nagy, vagy lehetsz kicsi,
Erőtlen és icipici,
Hatalmas és gondtalan,
Rászedett vagy hontalan,
Hová mész, ha utad áll?
Dolgozik a téglagyár.
Lehetsz gazdag, vagy szemtelenül szegény,
Fűthet a hazugság és éltethet az erény,
Mit teszel, ha elhagy a remény?
Az élet így is, úgy is túl kemény!
Egész éjjel áll a bál.
Dolgozik a téglagyár.
Lehetsz Ádám, vagy egész könnyen Éva,
Egy műtét elég hozzá, ez egy ilyen éra!
Ha hetero vagy, holnap lehetsz meleg,
Csak soha ne légy olyan gyerek,
Kit következmény nélkül megszidhat egy tanár!
Dolgozik a téglagyár.
Te mit teszel, ha fejedre esik egy tégla:
Gyorsabb leszel-e, vagy ugyanolyan léha?
Ki igent mond neked, az lesz most a préda,
Aztán a vérbajos, mint Ady volt s Léda!
Van, akiért soha nem lesz kár.
Dolgozik a téglagyár.
Anya, mondd meg, mikor lesz vasárnap?
Ugye nem tartozunk már a könyvtárnak?
Anya, mondd, lesz-e még hétfő?
A termeléshez kell még két fő,
Mielőtt kezdődik az éves leltár!
Dolgozik a téglagyár.
Anya, ugye elmegyünk még Indiába?
Szükségem van egy új kabátra!
Ugye megtanítod még nekem a hinduizmust,
Hogy legyőzhesse bennem az egoizmust?
Nem megyünk, kicsim, a válság mindent bezár.
Mától nem dolgozik többé a téglagyár.
8 hozzászólás
Kedves Tamás!
"Ilyen az élet! Kis kavicsokkal dobál meg minket – figyelmeztetésképpen. Ha ezeket a kis kavicsokat nem vesszük észre, akkor egy téglával dob meg. Ha a téglát sem vesszük észre, akkor szétzúz egy kősziklával. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor láthatjuk, hogy hol nem vettük észre a figyelmeztető jeleket. És akkor még van képünk azt mondani: "Miért pont én…?""
Andrew Matthews idézete.
üdv. Toni
Kedves Toni!
Megint csak nagyon találós az idézeted, tetszett. Valami ilyesmire gondoltam én is, mikor megírtam a verset.
Az ember éli az életét, úgy ahogy tudja, élvezi a fonák, de nem veszélytelen dolgokat és nem kezeli a válságot, ami később munkahelyet, pénzt, családot, szórakozást, mindent elvesz tőle.Csak akkor veszi magát észre, ha már bezárt a téglagyár, vagyis megszűnt a munka, kereset, általánosságban pedig kicsit az élete is.
Ezt a verset elvileg egy irónikus társadalombírálatnak szántam.
Örülök, hogy írtál és további szép napot kívánok!
Tamás
Kedves Tamás!
Nagyon jól érzékeled versedben a bizonytalanságot, ami mindannyiunkban bujkál.Ez idegölő lehet, depressziót szülhet, és sorolhatnám.Mennyivel jobb érzés lenne a stabilitás!
Szeretettel.Selanne
kedves Selanne!
Köszönöm a hozzászólásod, örülök, hogy jól sikerült az érzékeltetés.
Én néha úgy gondolom, már az lenne nagyon furcsa, ha stabilitás lenne, annyira megszoktuk ezt a bizonytalan állapotot.De talán lehet ellne tenni valamit.
Köszönöm szépen és szép napot kívánok!
Üdv.:Tamás
Olyan mint a mai élet.
A fügönyt lehúzzák, bezárják a téglagyárt!
Aztán majd csücsülünk a sötétben,
ha már a lámpa sem ég.
Lesz-e remény még?
Erre nem tudjuk a választ.
Jól tükrözi a helyzetet a versed.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Kata!
Én először nem is mertem ezt a verset felrakni erre az oldalra, mert féltem, színvonalában nem állja meg a helyét. Elég gyengének éreztem és tényleg nem ez a legjobb próbálkozásom.
Az életről akartam írni egyszerűen, kicsit sajátosan fonák látásmódommal.
Örülök, hogy megértettétek az üzenetét és így vélekedtek róla.
Nagyon köszönöm a hozzászólást.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
El tudnám képzelni, hogy egy kiváló rapp-énekes ragyogóan tudná e versedet előadni. Ötletes és aktuális témához nyúltál, de a belső derű és a fanyar irónia is átlengi alkotásod levegőjét.
Üdv.: Alberth
Kedves alberth!
Azért remélem, rap-énekes soha nem fogja ezt előadni, de jól esett a hasonlat.
Itt tényleg az volt a célom, hogy egyszerre legyek derűs, fanyarul-humoros, de láttassam azt is az emberekkel, ogy nagy problémáról van szó.
Köszönöm, hogy nálam jártál és értékeltél, szívesen látlak máskor is!
Szép napot neked!
Üdv.:Tamás