Eddig mindentől elhúzódva éltem
Az élettől semmi jót nem reméltem
De sötét szobám ablakán halvány fény ragyog
Mert szürke életemben néha boldog vagyok
Boldog vagyok azért, mert megismertelek
Boldog vagyok, mert melletted kelhetek
Boldog vagyok azért, hogy fogod a két kezem
Nem riaszt a halál, ha Veled vétkezem
Életemben csak éjszakáim voltak
Hosszú útról nekem jót nem jósoltak
Most a nappal beteríti az estet
Csodálkozók, most kerek szemmel lestek
Boldog vagyok, mert azt mondtad: Carpe Diem
Boldog vagyok, mert csak Te vagy velem ilyen
Boldog vagyok, mert Veled tovább élek
Most már elhiszem: Amíg élek remélek
Ez már nem álom, de magamat kérdezem
Miért kell életedet magamtól féltenem
Hisz ami az enyém, nem kell vállalnod
Ha belebuksz, az egészet bánhatod
Boldog vagyok, mert csak engem szeretsz
Boldog vagyok, mert csak enyém lehetsz
Boldog vagyok, mert tiéd a szívem
Halálomig lehetsz egyetlen hívem
Magamtól kérdem, hogy meddig élek
Meddig tart ez a gyönyörű víg élet
Bármeddig, nekem biztos már megérte
Az elmúlás partnerét párszor már lekérte
2 hozzászólás
Szia, jó nagyon a vers, jók a rímek is tetszik! Most lehet hülyének nézel de az utolsó vers utolsó mondata mit jelent? mármint ez: “Az elmúlás partnerét párszor már lekérte”
Szia Beya!
Nem, nem nézlek hülyének, mert igazad van. Az utolsó sort azért nem érted, mert ez is, mint jópár vrsem, párom láva/ novellájába készül, amit hamarosan felteszt.
A címe az Ajándék, ha elolvasod, mag fogod érteni.
Az elmúlás=halál, partnerét párszor már lekérte= többször majdnem meghalt.
Kösztönöm hozzászólásodat.
Üdv.