Sugárkoszorút font testünk köré az éj,
Zárt szívünk egymásnak kinyílt,
Éreztem szerelmed sűrű tapintását,
Kérdések nélkül szóltunk egymáshoz.
Emberi sors nem zavart bennünket.
Láttam másik felem szerelmét.
Yes, forever…- gondoltam csendben.
Fák sűrű ágai takarták ablakod.
Ajtód kulcsa elveszett rég.
Nézd, milyen szép az esti ég!
Némán álltál, hallgattál, s érezted:
IGEN, SZERETLEK!
2 hozzászólás
A vers témája nagyon tetszik, de hiányolom a rímeket. A többit meg le se írom, mert úgyis tudod…
Szerintem egy posztmodern szabadversben ne is nagyon keresgess, példának okáért, mivel tudom, hogy Esterházyt szívesen olvasol, hadd ajánljam figyelmedbe a verseit, de kezdheted egy kis avantgarde-al, vagy aktivistával, mint Kassák Lajos. De olvashatsz másokat is, mondjuk Pilinszkyt, hidd el, nem fog megártani, persze pozitív értelemben gondoltam ezt. A kritikát meg köszi, de szerintem nem fogom magam arra “vetemíteni” még egy darabig, hogy minden versem rímeljen, mivel nem illik a stílushoz.