Párás szemüvegben,
bóbiskol a hajnal,
hosszú, befont haja
átszőve arannyal…
Rózsaujjal matat
szövedékén mennynek,
orcáját pirítja
göndör fellegeknek.
Gyöngyharmatot cseppent
kelyhébe virágnak,
Hajnalcsillag fénye
hírt hoz a világnak…
"Bár én szépen fénylek,
nem vagyok csak követ,
hozom az örömhírt,
hogy százszor szebb jövend!"
Fényes naptámadat
friss szellőket kerget,
higgy egy új kezdetben,
tégy le minden terhet!
1 hozzászólás
Kedves Albert!
Versed igazán "Arany"-os lett
Tetszett! 🙂