Érzem, hogy szorít, szúr, fojtogat,
próbálom távol tartani magamtól,
de nincs egyetlen józan gondolat:
Vágyom, remélem , félem s kérem,
tehetetlen várakozás terhében,
minden álmomban újraélem.
Ma reggel biztosan érezem,
holnap meg kételkedve kérdem,
tényleg igaz vagy csak képzelgem?