Mit mindennél jobban szeretnél,
Mit már annyi helyen kerestél,
Megkaphatt volna, de csak nevettél
A világ arcába, eddig tehettél
Volna annyi mindent érte,
Pedig senki soha nem is kérte,
Mit kapott töled egyikünk sem mérte,
Csak, hogy távolodsz azt nézte
Most már sanyarú lett helyzeted
Csak szánalmunkat keltheted,
A világot átértékelni kezdheted
Nincsen már mit mentened,
Változnod muszáj, jobb ha belátod
A gondjaid a múlt gödrébe elásod,
Jó mélyre, hol többet sosem látod,
A csodát tettek nélkül hiába várod.
Most még nem látod egészben a képet
Pedig szinte már görcsösen nézed,
Azt mondod soha nem így kérted
Nem is értékeled mit tettek érted
Összeáll hamarosan a kirakós
Amit akkor látsz lesz csak valós
Az élet is akkor jó, picit ha sós
Ne legyél hát ilyen harapós.
Az utad úgy is oda vezet ahova
Kell, s lesz közben jóízű lakoma,
Viszont olyan is mikor sehova,
De ez már régen nem az óvoda,
Azért mert a szemed könnyesen zárva,
Attól még a probléma nem lesz elszállva,
Várhatod szánakozva egy helyben állva
De így a végén csak te maradsz árva.
3 hozzászólás
Ezt jól odamondtad, de minden szavad igaz, csak remélni tudom odafigyel rá akinek írtad. De amint anyukám is sokat mondja, lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Üdv Era
Kedves Qczi!
Olvasom a bemutatkozásodat, s látom, szárnyadat bontogatod – s nem is hiába. Szép dal lehet megzenésítve. Ha elfogadod, tanácsolom, hogy az ilyen szép négysoros szakaszokban (előnyös, hogy a hagyományok híve vagy) is jobb, ha ugyanúgy, mint a prózában normál mondatokat alkotunk. Értem alatta, hogy nem kell minden sort nagybetűvel kezdeni, elég, ha csak a mondat elején teszel így.
Egyébként ugyanez vonatkozik az írásjelekre is. Mint látom, néhány helyen hiányzik a vessző, ami versnél segíti a hangsúlyozást.
Egyébként megérdemled az öt csillagot.
Szeretettel: Kata
Sziasztok!
Köszönöm a pozitív értékelést és az építő észrevételeket.
Kedves Scherika, sajnos akinek írtam sosem fog rám odafigyeni.