Cumisüveg,
vagy csak nagyosan
műanyag flakonnak mondva
na abból szopom ki
az illúió anyatejét
vagy az anyatej illúziójával
táplálom magam
kivert gyerek
aki megrekedt
és kényszerből
önmagát gondozza
ömagam újraszülője
vagyok, egy gondolati
megtermékenyülés
az életem
kenyér, folyós
akinek nincs foga,
annak az való
még az elsők törtek bele
anyám mellébe
és büntetésből
ínyem puszta maradt
heg sincs
az emlék is oda
csak a tejfehér
folytonosság kavarog
bennem a beleim felé.
7 hozzászólás
Kedves Sanna!
Ez nagyon ütős altató volt, én igazán élveztem, hogy olvashattalak!
d.p.
Sanna kőkemény vagy… most nem tudok mást hozzáfűzni, ez a vers kavarog még bennem a beleim felé. 😉
üdv
Zsázs
Nagyon köszönöm a hozzászólásokat!
Így elsőre: ez egy IGAZI, mai, modern VERS. A központozást és a cím becéző formáját még esetleg átgondolnám, de szerintem ez akárhol megállná a helyét a mai irodalmi életben. Üdv, Poppy
Szépen szavalsz,
csendben beszélsz,
gyorsan növöl,
igazságod ma ritka!
Bár már ma vagy,
holnap leszel,
minden-látók
Hérája, Nője!
Gondold el jól
néhány sorom.
Oszdd el magad,
mindenkivel.
köszönöm a hozzászólást
utolsó két sorodon tényleg elgondolkodom
sannácskám.. ez nagyon durva… nem tudom mi ihlette, de nagyon tetszik