Csillag csillog, sápadt, hallgat a Hold;
szatyraival hajléktalan bolyong.
Nappal a metró langyos temető;
éjjelente, mint kísértet, feljő.
Már puszta léte néma tüntetés:
egy-egy ember értéke ily kevés?
Úgy látszik, így ő nem kell senkinek;
talán csak az Isten nem veti meg.
Bús bor-barát. Bár néha magába'
imádkozik, ne legyen oly árva…
10 hozzászólás
Az Isten nem veti meg. Nagyon szép:)
Sajnos tapasztaljuk is, hogy sokszor ebben a "Mi", világunkban bizony nem jut elég figyelem, azoknak akik tényleg rászorulnának.
Gratulálok a versedhez!
Üdvi: dp.
Sajnos a mai világban az ember nem igazán érték. Versed mint egy felkiáltójel, gratulálok: Zagyvapart.
Az első sor után azt hittem, vmi kellemes téli tájképről fogok olvasni…ez megint egy meglepetés, sokkal mélyebb a tartalma mint hittem volna. "néma tüntetés"-nekem ez tetszett a legjobban benne, és a "bús bor-barát"…..mennyire nem tudjuk elfogadni őket , és mennyire elítéljük őket… Hihetetlen….pedig sokszor mi is gyámoltalan gyenge nincstelen lelkek vagyunk, és csak másoknak köszönhetjük, hogy van fedél a fejünk felett. Nagyon nagyon jó a versed.
H.
Köszönöm! Üdv.: Á.E.
Szép, szomorú, de figyelemfelkeltő vers, grat!:)
Köszönöm! (konkrét élmények ihlették anno…) üdv.: Á.E.
Tetszenek ezek a sorok! Sajnálom is ezeket az emberek! De miért pont "Tél" a címe? A versben egyetlen szó sem utal erre? Kicsit fura nekem, de ettől függetlenül jó!
Télen hajléktalan igazán a hajléktalan! A "nappal a metró langyos temető" utal arra, hogy tél lehet…
Ez egy téli nagyvárosi életkép, az árnyékosabb oldal…
A télben egy rossz van csak: a hajléktalanság. Ezt pécéztem ki sötétebbik tollammal…
(Köszönve az olvasást és a hozzászólást, üdvözlettel Á.E.)
Kedves Emil! Nagyszerű, hogy versedben foglalkozol a hajléktalanok életével. te legalább ennyit teszel, de foglalkoznak a problémával akiknek kellene? vajon mennyire érdekli akik tehetnének értük?! Gratulálok versedhez! Szeretettel. Éva