Már a tücsök sem hegedül.
A békák kórusa sem zengi
A nyár üdítő dallamát,
Csak a bagoly huhog bele
Az éj sötétjébe.
Már a levelek ropognak
A talpam alatt, ha
Rálépek az úton, útfélen.
S elporladnak a végtelenbe,
Észrevételen.
Már a fecskék sem kottázzák
A póznák feszes drótján
A nyár dallamát.
A rét sem illatos a méhek
Szorgos rajától
Már fekete az ég,
Mert jönnek a varjak,
Lekárogni minket ,
Föntről ,le,
Feketén.
1 hozzászólás
Kedves Márk, örömmel látom az állandó fejlődést Nálad. Most pl. Már a fecskék sem kottázzák… ez szép hasonlat volt. Nekem kicsit hiányoznak a rímek, mert ez kötött formájú versnek látszik. De ha olvasom, mégsem annyira hiányzik. Érdekes. Összességében tetszett.