Tél ölel

Szinte éreztem, hogy hozzám bújik a tél,
és nem vágytam, hogy ne legyen,
vártam, hogy a hó, jég, s a reszkető csillagok,
tüzes szívemből parazsat vegyen.

Kabátom alatt jó meleg van
gyere, búj ide hamar,
hűtsd le a lázas testemet
és maradj velem ha a tűz nem zavar.

Emlékszel, mikor gyermek voltam,
már akkor játszottál velem,
bohóc arcot varázsoltál piros orral,
hófátyladtól könnyes lett szemem.

….és kacagtam nem zavart a nagy világ,
hógolyóba gyúrtam fehér lelkedet,
eldobtam, bánva is, hogy kit talál,
remélve kit talál az is felnevet.

Játszani jöttél ugye most is,
hó födte emlékek ormain,
lecsúszol az elmúlt idő dombos oldalán,
és elolvadsz egy gyermek apró kezein.

Úgy olvad az én időm is,
vajon mennyi telet ölelek még,
s az utolsó tél vajon meg őrzi e,
szívem utolsó lüktető melegét.