Fúj a szél és én csak hallgatom,
Hogy zörög, cibálja ablakom,
Hófelhőket sodor magával,
Jéggé fagyasztó jajszavával,
Keseríti meg téli napom.
Benn ontja melegét a kályha,
Tűztáncot jár pirosló lángja,
Meleget áraszt, életre kél
Öröm, szeretet, csend és remény,
Falon látszik fénynyaláb tánca.
Mélyen szunnyadó mag didereg,
Csikorgó föld melyben szendereg,
Várja a tavaszt bújna elő,
Olvadni vágy a téltemető,
Zimankó szele csak tekereg.
Téli világ szűzies, fehér
Hét határon leple összeér,
Már jön a tavasz fuss, elfuss szél,
Nagyvilágba messze repüljél,
Nap melege zsákba belefér.
2 hozzászólás
Kedvesa Évi!
Remekül ábrázoltad a telet. minden didergős. nem szeretem fázós napjaival.
De ott van az ígéret: a tavasz.
Szeretettel olvastam: Ica
Köszönöm Icu a mindig kedves látogatásod. Éva