Dús ködben és fagyban megébredt a reggel,
úgy fázott a krókusz, s a kis rügy a fán,
a felleg mosolygott, a nap jött, de keggyel,
csak duzzadt és dalolt a rozzant kazán.
Nem mesélt a rigó és nem szólt a cinke,
ám olvadt a friss hó a lábuk nyomán,
lám, ifjú a tavasz, s szakad a tél inge,
üveges a szeme, csak fogy, oly sovány.
Már látod, hogy tárul a fényár a földön,
sőt nyílik és sarjad a kacér tavasz,
ím pattan az élet, nézd tarka az öltöny,
mámorban lubickol a virgonc kamasz.
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
"lám, ifjú a tavasz, s szakad a tél inge,
üveges a szeme, csak fogy, oly sovány. "
Remekül festetted le a ´mostanit´!
Nagyon szép képekkel és hasonlatokkal
készült írás!
Szeretettel gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen hogy ismét olvastad a versemet.
Köszönöm az idézést is.
Hálás vagyok érte.
Örülök, hogy tetszik.
Szeretettel: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Soványka még ez a mostani tavasz, de a szép képed, reméljük, biztatni fogják, hogy igyekezzen már.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati!
Köszönöm szépen hogy olvastad a versemet.
Hálás vagyok érte.
Szeretettel: Zsuzsa