Tél vagy tavasz

Dús ködben és fagyban megébredt a reggel,
úgy fázott a krókusz, s a kis rügy a fán,
a felleg mosolygott, a nap jött, de keggyel,
csak duzzadt és dalolt a rozzant kazán.

Nem mesélt a rigó és nem szólt a cinke,
ám olvadt a friss hó a lábuk nyomán,
lám, ifjú a tavasz, s szakad a tél inge,
üveges a szeme, csak fogy, oly sovány.

Már látod, hogy tárul a fényár a földön,
sőt nyílik és sarjad a kacér tavasz,
ím pattan az élet, nézd tarka az öltöny,
mámorban lubickol a virgonc kamasz.