Talán a tél fagyos mosolya,
mi arcomra kiül, rózsává dermed,
mintha lángolna, pirosan.
Talán csak fagyos körmével karcolta,
mint egy üzenetet, itt vagyok,
és átölelve, szemembe könnyeket csal.
Jégcsap hárfáján játszik egy dallamot,
s táncra kelnek a hópelyhek,
míg szűzi takaróvá nem szelídülnek.
Néha apró szellő kezeivel
kabátom alá nyúl, csak úgy,
talán ő is egy kis melegségre vágyik.
Ki öleli meg a telet?
Én megölelem, mint barátomat,
egy szívben dobogunk ketten,
hiába roppan talpam alatt,
egymásba olvadunk.
Ilyenkor a hosszú éjszakák
gyáván feketében vonaglanak.
Virága ablakomon szikrázik
a reggeli fénybe, s nézem,
mintha üzenné, itt vagyok.
Őriztem álmodat csillag mosolyával,
ringattalak farkasok dalával,
mint igaz barát, vigyáztalak.
….és apró léptekkel vezet a tavasz felé.
11 hozzászólás
Drága Szemi Barátom!
Csodás a versed! De jó, hogy újra olvashatlak! Már hiányzott…
Barátsággal Panka!
:-)))
Kedves József, hiányoltalak egy ideje…
Node most elhoztál egy szép verset. Még akkor is szép, ha a Telet ölelgeted benne, ami csak pirossá csipkedi arcodat, és szellőt fúj a kabátod alá. De hát egy igaz barát értékeli… mint én a versedet.
Milyen igazad van kedves József!
nagyon tetszett a versed
Kedves József!
Nagyon szépen írsz a télről. Bár én nem kedvelem szegényt, de szívesen olvastam versedet, mert nagyon kedvesen gondolkodsz róla. Talán az én fagyos szívem is enged valamicskét a tél megítélésében versed hatására.
Gratulálok!
Alberth
Kedves József!
Boldog az az ember aki így tud írni a télröl. Én egy nagyon fázós ember vagyok, negyven éve kérdezem magamtol mi hozott engem ebbe az országba. Nem csoda ha itt az emberek mindig olyan komolyak, mondhatnám zordak, hiszen hol tanulhatnának meg nevetni, mosolyogni, az az két-három hét amig szabadságon vannak az kevés arra. Itt olyan kevés a szép idő van annak a megtanulására.
A verssed ahogy megvan írva tetszik, de amiröl írtál az borzongat…
üdv Tóni
Szia!
Gyönyörű a versed, nagyon tetszik!
Szeretettel: Eszti
Kedves József!
Még itt a Tél, sajnos tombol is erre felé, viszont itt a meleg szobában olvasva versedet nem tűnik olyan fagyosnak. Az utolsó soroddal nagyon egyetértek. A vers szépsége magával ragad. Gratulálok!
Szeretettel:Marietta
Szia szhemi! 🙂
Örülök, hogy írsz! Az emberséged példás, a versed nagyon megfogott. Nagy Lászlóra asszociáltam: "Ki viszi át a szerelmet?" 🙂
A telet egészen biztosan te viszed át! Lágy ez a vers, de mély szomorúság rejlik benne.
A képek lenyűgözőek, könnyfakasztók, ez így igaz. Nagyon szépet írtál, szhemi, és a záró sorban annyira ott bújik a remény, hogy bárkinek útmutatást adhat, aki elolvassa.
Gyönyörű! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Bari!
Grati!!!!!
Szia szhemi!
Nagyon tetszik a versed, szép mint a többi.
Üdv.: delfinke
Nagyon érdekes gondolatok…
Tetszik a versed nagyon.
Örömmel jártam Nálad.