Télapónak nagy szakálla
bele akadt a faágba,
mikor gyorsan rohant szánja,
azt a napot szánja-bánja.
Nagyon bele gabalyodott
ágat, gallyat leszaggatott,
majdnem letarolt egy erdőt
szakálla, mely igen megnőtt.
"Bizony addig vacakoltam,
szakállam elhanyagoltam,
hisz' ha kifésültem volna,
most nem esnék be a hóba…!"
Mert így történt ez az eset,
hogy a szánról ő leesett.
Gallyal telt meg a szakálla,
nevet rajta nagymamája…
Ez az oka hogy azóta
virgácsot kapsz hébe-hóba.
Majd ha rossz fát raksz a tűzre,
csomagodhoz lesz az tűzve!
6 hozzászólás
Most, hogy olvasom versedet az jutott eszembe, meg fogom számolni, mennyi Mikulásos verset ettél fel az elmúlt 2 évben. :-)). Sok lesz,azt sejtem, és még biztosan van is egy jó pár.
Ez is ötletes írás, nagyon jó a virgács eredete:_)))
Szeretettel:Marietta
Kedves Alberth!
A Télapóid nem hagyják magukat…
Hajrá!
Gratulálok, Judit
Kedves Albert!
Mint már mondottam…
Most mégis megint megfőztél! :)))))))))
Szeretettel: pipacs
Ötletes vers. Most már legalább tudom, miért hoz néha virgácsot a Mikulás! 🙂 Fel fogom olvasni a kislányomnak is!
Szeretettel: Eszti
Évszázados rejtélyre kaptunk hathatós választ!:)
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
JÓ! Kedves! Ötletes!