Tél szava, múló jel,
Hűs hava megdermeszt.
Fény kacag, csábít, vonz,
Fagy szele szétmardos.
Hó fedi szívem még,
Nap ragyog, elhinnéd?
Víz csöppen, szárad most,
Jég olvad, csillámos.
Szép tavasz, hívó jel,
Int, nevet, átölel.
Jöjj kedves, mámort hozz!
Tél dere, eltávozz!
10 hozzászólás
Ahhoz képest, hogy egy Krampuszkának a tél az igazi lételeme, elég korán búcsúztatod.
Azt viszont gyönyörűen csinálod. Weörös Sándor bátyánk is fölvállalhatná.
Gratulálok: Wolf
Kedves Krampuszka!
Korai még búcsúztatni a telet, de legyen neked igazad, bár én a telet is szeretem.
Igazán remek a versed, örömmel olvastam.
Üdv: József
Kedves Krampuszka! Nagyon jó lenne, ha a szép versed utolsó sora minél előbb beteljesülne!
Szeretettel: Kata
Elég korán eleged lett a télből! 🙂
A versed nagyon kedves aranyos!
Grat! Gyömbér
Szia!
Már én is várom a tavaszt, szép versed közelebb hozta a kikeletet.
Szeretettel: Rozália
Ritmusos-szótagos formájú
költemény.
Hidd el, a tavaszra még van
remény.
Gratula!
SZia!
Csak pontoztam. A többiek már elmondták helyettem is.
:-)))
Szia Krampuszka!
Kedves, játékos, élvezetes a télbúcsúztatód! 🙂
Üdv: Ria
Köszönöm mindannyiótoknak az értékelést! 🙂
Ildikó
Nagyon tetszik!
üdv: András