Kávézacc, mint a tenger.
Ruha alatt izzad, fullad,
ásítozva tovább matat.
Melankólia öleli körbe,
Pedig csak az álom
töltené fel kedvvel.
Kocsonyás zászlót
szaggat a hideg,
disznó visít
pálinka liheg.
Aludj már te is,
mint a természet!
Regenerálódjon a háj, báj
s ereje teljében
újra zsongjon a tavaszi láz.
5 hozzászólás
Kedves Andi!
Igen, a tavaszi láz. Bárcsak már itt volna…
Addig is minél több mosolyt, minél több nevetést, minél kevesebb melankóliát. 🙂
Szeretettel: Laca 🙂
Kedves Andrea! Ebben a téli álomban mind benne a tél jegyei, egyszerűen de nagyszerűen. Szeretettel. Éva
Kedves Andrea! Tetszik ez a forma! Olyan, mint egy kehely! S a mondanivaló is időszerű, ide a pálinkával, a kocsonyával, "regenerálódjon a háj, báj" Aztán, majd egyszer jöjjön újra a tavasz! Üdvözlettel: én
Bús, malankolikus a versed,kedves Andrea, igazi téli érzet.
Vigaszul, reméljük hamarosan megjön a tavasz!
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm, hogy olvastátok versemet.