Békés álmát alussza vadon,
hogy szuszog! Nem zaklatom, hagyom.
Álmosan csörgedez a csermely,
csöndben figyeld és észreveszed!
Eső csepereg, szélvész karmol,
a nyálzó föld már deres nagyon.
Tiszta hó hull, ragyog és fehér,
ónos a föld, ám kél a remény.
Jégvirág hervad, lelket igéz,
fürgén fejti napfény a csipkét.
Tar cseresznyefán csóka cserreg,
mondd, csak nem hosszú telet temet?
4 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Nagyon szépen sikerült ábrázolnod a telet,
a téli álmot!
Tetszettek hasonlataid,képeid!
Különösen ezek az ihletes sorok:
“Jégvirág hervad, lelket igéz,
fürgén fejti napfény a csipkét”
Remek sorok!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen, hogy most is olvasod a versem és kedves szavaid.
Köszönöm a gratulációt.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Suzanne!
Tetszett a télbúcsúztatód, reméljük a csóka hamarosan temeti a telet.
Az alliterációk “feldobják” a versed. Hangulatos.
Szeretettel:
Vox
Kedves Vox!
Köszönöm szépen!
Remélem, már kifelé megyünk a télből. Így hogy hó sem volt, már nem az igazi.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa