Hirtelen a sarki szél
elfújta a nyarat,
csak süvöltött, nem zenélt,
s kihunytak a szavak.
Álomhéjba burkolózva
tűnt el minden gondolat,
s az angyalok hiába vártak
lelkeket és arcokat.
Amikor már nem álmodta
senki ezt a pusztulást,
béke jött el, a halálé.
Nem ittunk rá áldomást…
6 hozzászólás
Kemény… és majdnem ilyen a hangulatom. 🙁
Az álomhéj a nap sugarától majd szétnyílik,
S a gondolatoknak, szavaknak kaput nyit…
Tetszettek soraid!
Jó ez a vers… attól függetlenül, hogy nem vidám… és jó, hogy így zártad!
barackvirág
Most a tavasz jő, mi elfújja a depressziót:-))
Tetszik a versed!
Szeretettel:Selanne
Gyönyörű ritmusa, dallama megfogott.
Gratulálok. Wolf
köszönöm, hogy olvastátok