Amikor hangtalanul, szinte
súlytalanul lehull egy hópihe.
Bocs, de egy aranyos kis vers jutott az eszembe:
HÓPEHELY (William Blake)
Bolyongtam egy téli havas reggelen.
Kértem a hópehelyt – játsszék velem;
Ő játszott, s egy vízcsepp maradt a helyén,
– Gazember! – kiáltott utánam a tél.
(ford.: Petra-Szabó Gizella)
Valami megfoghatatlan gyöngédség árad ki belőle.
De engem a halálra emlékeztet. A szelíd és békés halálra. Az álom a tűlvilág. Ahol talán lehetőséget kapumk arra, hogy álmainkat elérjük. Mindazt, ami ebben a világban nem sikerült.
Nem tudom, erre gondoltál-e, de szerintem ez így kiváló.
5 hozzászólás
Egy versemben a csend puha, bársony, fehér. Nálad az éj bársony, a csend meg fehér és puha. Nagyon szép képek.:)
Amikor hangtalanul, szinte
súlytalanul lehull egy hópihe.
Bocs, de egy aranyos kis vers jutott az eszembe:
HÓPEHELY (William Blake)
Bolyongtam egy téli havas reggelen.
Kértem a hópehelyt – játsszék velem;
Ő játszott, s egy vízcsepp maradt a helyén,
– Gazember! – kiáltott utánam a tél.
(ford.: Petra-Szabó Gizella)
Szirom
Én is elnézésedet kérem, amiért ilyen sokára reagálok… 🙁
A versikét nagyon köszönöm, teszik a könnyedsége (is).
gyönyörűséges- olyan jó szavakat használsz, ez a "pihéz" kif. is nagyon tetszik.
Nola
Valami megfoghatatlan gyöngédség árad ki belőle.
De engem a halálra emlékeztet. A szelíd és békés halálra. Az álom a tűlvilág. Ahol talán lehetőséget kapumk arra, hogy álmainkat elérjük. Mindazt, ami ebben a világban nem sikerült.
Nem tudom, erre gondoltál-e, de szerintem ez így kiváló.