Ó, hogy ragyog a néma, hófedte róna,
békésen szundít a berek és az óhaj.
Olyan káprázatos, varázslatos, békés,
mámorosan szomjazom végtelen fényét.
Szél olykor vígan, vagy haragvón sikongat,
talán vajon táncra hív, engem szólongat?
Meredten nézem a csipkés zúzmarákat,
a lenyűgöző tiarát öltött fákat.
Kedvem támad a hóba belefeküdni,
jóízű kacagással meghemperegni.
Nézni a tollpehely formájú felhőket,
érzem óv engem duzzadt életerővel.
Pillanatban fürdök, orcám rózsás színben,
a gondtalan jelen melengeti szívem.
Érzem, hogy élek, s most nagyon gazdag vagyok,
mit gondolsz hát vajon, kell ennél több vagyon?
9 hozzászólás
Kedves Suzanne!
Egy csodaszép természeti írás!
Idézem:"Ó, hogy ragyog a néma, hófedte róna,
békésen szundít a berek és az óhaj.
Olyan káprázatos, varázslatos, békés,
mámorosan szomjazom végtelen fényét.
de lehetne az egészet!
Szeretettel gratulálok:salor
Szép reggelt!
Kedves sailor!
Köszönöm szépen kedves szavaid
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Olyan gyermeki örömöt ad át a versed, hogy jó kedvem támadt tőle. tetszett.
Szeretettel
Ica
Kedves Ica!
Köszönöm szépen kedves szavaid. Bearanyoztad a napomat 🙂
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
"Meredten nézem a csipkés zúzmarákat,
a lenyűgöző tiarát öltött fákat. "
Ez is nagyon jó!
Szeretettel:sailor
Kedves sailor!
Köszönöm szépen 🙂
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
karakteres a varázslat ami végig villan eme veresen szp reflex, mint mint a víztükre, gratulálok – nagyon tetszett
Kedves Miki!
Köszönöm szépen kedves szavaid
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
A telet idillivé varáwzsolni. A tél szépséget meglátni, atélből szép vilagot gyártani. Nehez feladat, de szerintem ebben a versben sikerült.