Fagyon lépegetve, subáját porolva,
morcosan érkezik a decemberi tél,
zuzmarás kerteknek sóhaja kíséri,
roppanásig feszül a dermedt, hideg lét.
Jégfürtös ágak közt sebesen suhanva
kergetőzve játszik a mókás kedvű szél.
Messze, a falun túl, száncsengő hangja szól
és millió hópehely fürge táncra kél…
12 hozzászólás
Szia Judit! 🙂
Kivételes képet festettél a morcos télről, itt bent a meleg szobában nem is olyan vészes! 🙂
Tetszenek a megszemélyesítések, el is képzeltem az "apókát", amint ballag.
Nagyon jó, ahogy egy varázslatra a komorabb hangulatból a csilingelő, vidám zeneiségig vezeted a gondolatot.
Gratulálok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit
Tökéletesen megrajzolt kép!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Köszönöm Fél-X!
Örülök, hogy tetszett!
Üdv, Judit
Kedves Judit!
Itt bent a lakásban kellemes olvasni versedet. Csak ki ne kelljen mennem brrr…! Itt most is millió hópehely fürgén táncol, megsúgom, kb fél méteres a havacska!!!
Szép estét kívánok!Marietta
Kedves Marietta!
Igazad van, bentről sokkal gyönyörködtetőbb…
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Én most igazán szívesen ott lennék, meghoztad a kedvem. Szeretem a Tél csodáit, és szeretettem a versedet is. Tényleg csendül. 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Nagyon örülök, hogy olvastad!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Nagyon szép a versedben barátságos tél!
Barátsággal Panka!!
Kedves Panka!
A barátságos telet szeretem, bár nekem valójában nem tűnik barátságosnak. tél…
Köszönöm, Judit
De gyönyörű pillanatkép! Gratulálok Juditka!
Szeretettel: Lyza
Kedves Lyza, nagyon köszönöm!
Szeretettel, Judit