Téli percek

Mit percek!.. Hetek, évek sorban!

…Siklottunk fényes, tiszta hóban,
ez volt a téli tornaóra,
élveztük – sosem vezényszóra.

Az egyetem a Néva partján,
jobbján a folyó, park a balján,
hol októbertől nőtt a vastag
hótakarója minden padnak.

A parkban senki nem lapátol,
cipő meg léc az iskolától,
és osztályozzák, milyen gyors vagy,
ha nem hajtasz – mindenki otthagy!

Az ég ragyog fenn tiszta kéken,
már nem havon csúszol, de jégen,
kezed és lábad jár ütemre,
fantáziád visz, hajt csak egyre.

És sarkkörön túl siklik léced,
a többieket nem is nézed,
felfedező vagy, sarki fények
világítják meg sí-ösvényed.

Rénszarvasok vágnak keresztbe,
itt sarki róka, amott medve,
s már azt hiszed, te vagy Amundsen,
ilyesmi még mesében sincsen!

Ám sípszó hallik, milyen bánat,
irány a parkból a kijárat!
A tornaórának most vége,
de marad hó a jövő hétre…

Lécet, cipőt le! – ennyi volt ma,
lihegünk, arcunk, mint a rózsa,
orrunktól, szánktól száll a pára,
isteni érzés, nincs határa!

…Régi emlékek, régi srácok,
ha itt a hó, gondolok rátok.
Hol vagytok sportos, téli percek?
Mint filmkockák, úgy elperegtek…