ácsorog a fagyvilágba,
szanaszéjjel nézdegél,
lesi miként jő a tél.
Távolabb az ágak bokrok,
miként jeges nászi csokrok
fehérségbe bugyolálva
hajladoznak napra várva.
Nem törődve faggyal, jéggel,
havas úton álom lépdel
-arcod íriszemre festve
melegséget csal szívembe-
8 hozzászólás
Te is egyike vagy azoknak, akiknél mindig minőséggel találkozik az érdeklődő. Tökéletes rímek, hibátlan szerkezet, szótagszám és mindig van még valami pluszban, amit legegyszerűbb, ha költészetnek nevezünk.
Gratulálok. a.
Köszönöm a kedves szavakat – elkényeztetsz :)))
Üdv: Éva
Addig jó míg a szerelmes pillantás szívmelengetőleg hat.
Akkor jöhet hó, jöhet fagy!
Gratulálok szép versedhez!
Így igaz – és köszönlek 🙂
Én is nagyon szeretem olvasni a verseidet (bár ritkán tudok jönni az oldalra, főleg mostanában…)! Ahogy Antonius írja, tényleg minőségi! A fenti is kiváló!
Szeretettel: barackvirág
Drága barackvirág!
Ennek én igazán örülök, és a dolog kölcsönös ám 🙂
Nagyon köszönöm!
Szeretettel: Éva
Aranyos a versikéd.
Köszönöm szépen 🙂