Puha Csend kárpítján trillázik a színfolt,
hallgatják barna fák,
no meg a vén Égbolt
alatta
kékcinke,csicsörke,zöldike,vörösbegy
hulló hó csendjében
kórusként egybe zeng
felette
rezgő nyár tetején kis begyes "skálázik",
koloratúrája
gyöngyözve hullámzik
idáig
fülembe csengenek csodaszép trillái,
akárki könnyedén
utána fütyüli
lenézek
hópihék ágboga szikrázik napfényben,
óriás hóember
amorf lett zöld fűben
behorpadt
fazekán csapkodva imbolyog vörösbegy,
tovaszáll, hangjával
jelzi, hogy merre megy
egyszercsak
puha Csend kárpítján Dél felől harangszó
szél szárnyán, melegen,
kedvesen közbeszól……….
4 hozzászólás
Gyönyörű vers. rengeteg áthajlással és angyon jó ritmikai érzékkel megírva. És a néha szokatlan szóhasználat ( pl: “amorf hóember”) még színvonalasabbá teszi a műved:)
….:):)el se hiszed,hogy milyen szép volt!!:)…és örülök,hogy te is beleéreztél:):):):)…köszi soraidat:)…üdv…doratea
De helyes! Nekem tetszett.
…..:):):)…nekem is tetszettek ezek a kis fél dekás madárkák a fán…no meg a mélyen búgú Bim-Bam…köszi kedves soraidat:):)üdv…doratea