Hogy ragyog ott fenn az égen a Hold!
Hatalmas színarany tányérja
Mint karácsonyfára gyertyák lángja,
Fényét ráborítja a világra.
Álmatlanul, ablakon át nézem.
Ezüstre festi éjnek kékjét,
Feldíszíti, teszi csodaszéppé
E földi tájnak sivár sötétjét.
Mily nagy pazarlás, senki sem látja.
Alig-alig van fenn valaki,
Most éj van, pihenni kell, aludni,
Hogy az új napot tudjuk viselni.
Csendben kérdem, miért e ragyogás?
Hogy kik most dolgoznak, betegek
Ezt a csodát látva örüljenek?
Úgy Luna istennő, hála neked!
8 hozzászólás
Szia Magam!
A fényre, ragyogásra bizony nekik is nagy szükségük van.
Tetszett a versed.
Üdv.: Zsóka
Köszönöm Zsóka. Szeretettel üdvözöllek:Magdi
Sodort a ragyogás.
Gratulálok: oroszlán
Köszönöm Neked. Puszi
Nem véletlenül van ez a ragyogás, kedves Magam, mindig van valaki, aki vigaszt keres az éjszakában… Szép a versed.
Szeretettel
Ida
Nagyon szépen köszönöm. Szeretettel:Magdi
Szép gondolatokat elevenítesz meg versedben, s szépen fölfestetted nekünk az éjszakai égbolot is. Talán az irodalom-szereteted dicséri az is, hogy kellemes olvasni a versbe foglalt történetet. Egy tanácsot fogadj el tőlem. Előnyödre válik, hogy a hagyományos formát részesíted előnyben, azonban annyi változtatást nagyjainktól megengedhetünk magunknak, hogy nem kell minden sorelsőt nagybetűvel kezdeni, csak akkor, ha az a mondat kezdete is.
Szeretettel: Kata
Köszönöm Kedves Kata a figyelmeztetést. Mindig örülök, ha valamit tanulhatok. Megfogadom ezt a tanácsodat, jobban kell figyelnem. Köszönöm, hogy olvastad, tanácsaidat mindig szívesen fogadom. Szeretettel:Magdi