Ó, áldott napfény,
hát megint itt vagy!
Melengető sugarad
arcomon nyomot hagy.
Tudom, lassan bágyadsz,
aranyló lángod erőtlen,
de testem, lelkem bejárod,
megpihensz egy felhőben.
Lágyan tekintesz ránk,
rózsák élvezik e csodát ,
fűszálakon csillansz,
minden békés most odaát.
Bánatunkat elűzöd,
pajzsot emelsz a világra,
magadhoz emeltél minket,
e nap nem telt el hiába.
14 hozzászólás
Szia!
Versed olyan melengető mint az októberi napsütés, felmelegíti lelkeinket és mosolyt varázsol arcunkra. Köszi, hogy ránk sütöttél. 🙂
Maristi
Kedves István!
A felhől mögül hirtelen kibújt a nap, az ihlette versemet. Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel: Rozália
Bocsánat István, elgépeltem, nem felhől, csak felhő.
Szia Rozália!
Nagyszerűen visszaadja a vers az októberi napsütés hangulatát, tényleg jó volt olvasni, tetszett.
Szereetettel: Zagyvapart.
Kedves Zagyvapart!
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy ezt le is írtad.
Szeretettel: Rozália
jaj, ez nagyon kis bájos vers lett:)nagyon tetszik, gratulálok:)
Ez pont a mai nap volt 🙂 Jó vers! Tetszik.
Igen, tényleg nagyon eltaláltad e napok hangulatát. Valóban ilyen. Gratulálok. 🙂
Kedves Rozália!Olyan kellemesen szép vers,mint az októberi napsütés.Gratulálok!
Kedves Daisy, Boer, Zemy, Santiago!
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
Szeretettel: Rozália
Szép a versed, tetszik. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm szépen, Colhicum!
Rozália
Mindig csodálom, milyen szépen tudod magad kifejezni versekben. Nagyon tetszett ez is.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen Kata kedves soraidat!
Szeretettel: Rozália