Lágy-szellős nyári éj – Reád gondolok.
Telihold… Ma hatalmasabb, fényesebb,
mint valaha. Csillog-ragyog s mellette
gyöngyszemmé válnak az ékes csillagok.
Fátyolruhámat gyengéden lengeti
a szél, testemet melengeti a fény:
perzsel a Holdsugár… Az érzés kemény
– fáj! Keményen néz ma rám a Hold. Félti,
szemével parancsolóan kérleli
Szerelmét: más őt már nem érintheti!
… Holdsugarában fürdet – Övé vagyok!
Ugye szólsz, ha a Holdat másnak adod,
a Telihold már nem Te leszel? Dalold
Kedvesem… S fátylam szorosra tekerem…