TAVASZ
Üdezöld-langyos színek bújnak elő..
áprilisi szeles eső
nevelgeti,
portól védi,
friss és zsenge,
májusi fénymelengette,
almazöldülő tájban fehér felhő
NYÁR
Verejték csillog,sötétzöld a telkem,
júliusi dörgésekben,
lombok között
sárga gömbök
piroslanak,
érett illat
leng a légben fáim alatt,
keringve zúg egy dongó körülöttem..
ŐSZ
Halványul a nyár, kis kertkaput kitár,
szőlők között füstös szél jár..
fakóbarna
fáknak lombja,
szemerkélő
hideg eső,
öreg kosár,korhadt vessző,
suhanó varjak telkem felett ..kár!..kár!..
TÉL
Fekete az ég,sáros ,barna dűlő
fölöttlógó tompa felhő,
pettyegetett
fehér pettyek
sűrűjében
örökzölden
áll egy fenyő..pehely zizzen,
ezüstös ágán jégcsap a zord IDŐ..
4 hozzászólás
Verseidből kiderül, hogy nagyon szereted a természetet. Én pedig szívesen olvasom őket.
Szeretettel: Rozália
…:)szia :)..vártalak:):)…én érzem azt,hogy a természet lélegzik..nahát aztán ezt versbe önteni!!!:)…ezer év sem elég:):)…mindennap más a világ,úgy érzem!!!!!…lehetetlen lefixálni bármit is a természetből:)….örülök,hogy olvastál:)…doratea
Nagyon kellemes érzéseket keltett bennem a versed! 🙂 Jó volt elképzelni mindent, amit megfogalmaztál… Úgy érzem, ez egy olyan költemény, ami felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt sokat ad; többek között ez teszi remekké! 🙂
Üdv: barackvirág
:):):)szia barackvirág:):):):)….tudom,hogy nagyon bele érzel a természet szépségeibe!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!:):):):)……kifogyhatatlan témában!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!…jó,hogy olvastál:):):)….szia:)…doratea