nyílnak már a hóvirágok
itt-ott tavasz cseppje cseppen
bújócskáznak a jázminok
nemsokára megszülettem
nincsenek már olyan havak
amik voltak hajdan akkor
mikor hosszú tető alatt
vajúdott az anyám egykor
nem volt nála szülészorvos
szégyellte meg nem engedte
hogy más férfi lássa fodros
hálóingben – körülötte
öreg bába sürgölődött
forró vizek tiszta gyolcsok
nagyanyám apámmal pörölt
és mindenkit kiparancsolt
férfinek nincs helye itten
várjanak csak a sorukra
ha majd én már megszülettem
bejöhetnek látásomra
édesapám sírva fakadt
elsőszülött lányát tartva
szeretete meg is maradt
míg nem borult rá sírhalma
elszállt gyorsan hat évtized
nincs már apám nincsen anyám
sóvárgom nem nagyon siet
megszületni kis unokám
egyik lányom nem ment férjhez
várjuk még a szép lovagot
másik lányom elhintette
gyereket ő szülni nem fog
télutóján tavaszt várom
nyiladozzon a természet
virágozzon sokasodjon
fakadjon újra sok élet
hátha mégis megtörténik
lelek én is férfiölre
vagy ha nem hát valamelyik
lányom párra vagy gyerekre
hátha lesz még kit szeretnem
átölelnem megdajkálnom
adhatok még szeretetet
míg el nem visz majd halálom
2024. február 6.
8 hozzászólás
Kedves Dona!
A forma nagyon tetszett,de a gondolatok díszítették ki
igazán a versedet!
Szinte egy kis élatrajz bontakozik ki ahogy
emlékeidben kutatsz és a jelent viszgálod!
“öreg bába sürgölődött
forró vizek tiszta gyolcsok
nagyanyám apámmal pörölt
és mindenkit kiparancsolt”
Mennyi minden megváltozott azóta!
Remekül kifejezted töprengéseidet,elképzeléseidet,
vágyaidat:
“egyik lányom nem ment férjhez
várjuk még a szép lovagot
másik lányom elhintette
gyereket ő szülni nem fog”
Kívánom,hogy sikerüljön:
“hátha mégis megtörténik
lelek én is férfiölre”
A befejezés nagyon megható!
A legjobbakat!
Gratulálok csodaszép írásodra!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm megértő szavaidat. Hát igen, a remény hal meg utoljára /még ha illogikus is, és semmi valóságos alapja nincs is – már ami az utolsó idézetben lévő kívánságot illeti/, bízunk benne. A próféta szóljon belőled! Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
“édesapám sírva fakadt
elsőszülött lányát tartva
szeretete meg is maradt
míg nem borult rá sírhalma”
Csodás sorok. Bizony így vártak és szerettek engem is, és ez végig kíséri az életem, akkor is, ha ők már elmentek. Ezt a hatalmas örömöt idézd fel, ha bánat ér, hogy érdemes volt megszületned szüleid szeretetéért. A gyermek iránti vágy olyan erős ösztön, mint a szerelem, ha ez nincs meg valakiben, erőltetni nem lehet, ámde lemondani se lehet róla, hiszen eljöhet az a férfi, aki előcsalja ezt az ősi vágyat.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Örülök, hogy elnyerte tetszésedet. Igen, a szeretet nagyon fontos, tényleg a legfontosabb az ember életében. Még én is bízom benne, hogy nagyobbik lányom meggondolja magát, és megajándékoznak unokával, a kisebbik pedig okos, humoros, kedves, aranyos, szeretnivaló, annyi sok szeretet, életkedv, életerő van benne, megédesíti, örömmel tölti meg az ember napjait, ha itthon van, tele élettel a ház, mindenki imádja, vele minden férfi csak jól járhat, neki is biztosan lesz még párja. Ő éppen egy hétéves, diákkori kapcsolaton van túl, már a születendő gyermekek neve is megvolt, éppen a lánykérésre vártunk, amikor a kedves fiatalember bemondta az unalmast. Még nászasszonyom is a lányomat vigasztalta, hogy nem érti a fiát, mi ütött bele, a fiú egész családja imádta a lányomat, a nagyszülők kedvence volt. A mai fiatal férfiak nem akarnak elköteleződni, megijednek a felelősségtől, csak élik világukat, aztán ha úgy érzik, szorul a hurok, inkább lelépnek /tisztelet a kivételnek/, nem értem én ezt a mai világot. De azért bízom benne, hogy még 30 alatt is van egy-két normális…esetleg…talán. A remény hal meg utoljára.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Biztos vagyok abba, hogy ha ennyire szerethető a kislányod, akkor talál magának olyan társat, aki értéki és becsüli. Ez a férfi nem érdemelte meg, kár volt ennyi időt pazarolni rá. Viszont, még mindig jobb, mint ha gyermekkel hagyta volna ott őket, mert egy kicsivel nehezebb új kapcsolatot kezdeni. Ne “ássa” el magát, legyen nyitott, ne terhelje másokra az előző csalódását, mert azt nem szereti senki, ha azt mondják, hogy “minden férfi egyforma”, esetleg fordítva. Nekem volt ilyen ismerősöm és azt mondtam neki, hogy ha minden nő egyforma, akkor neki mindegy, nekem viszont nem, mert szerintem minden ember más. Ezzel vége is volt. Ha nem akar megismerni és annak alapján ítélni, akkor nincs miről beszélni.
Szurkolok a kislánynak!
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igen, egy tünemény. Imádják a gyerekek, szeretik, tisztelik a szülők, a kollégái, pedig még csak most kezdte a pályát. Csak azért haragszom a fiúra, hogy ennyi időt elvett az életéből. Együtt csinálták végig az egyetemet, és mire elkezdhették volna az előre már évek óta közösen tervezett felnőtt életüket, akkor bolondult meg. Bolondult volna meg előbb. Az egyetemen még minden ujjára 10 fiú is jutott volna a lányomnak, viszont tanárként az ismerkedésre már nincs ideje. /A közhiedelemmel ellentétben egy – igazán lelkiismeretes – tanár minimum napi 8-10 órát dolgozik, de előfordul, hogy 12-16-ot is, és még hétvégén is./ De azért bízunk. Köszönjük a szurkolást, reméljük, eredményes lesz.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona:)
Gyönyörű a versed, egy igazi lírai önéletrajz.
Brillliánsan érzékelteted benne az idő múlását,hogy mennyire megváltozott a világ az elmúlt évtizedekben, a fiatalok már gyermeket sem szeretnének vállalni, az elköteleződéstől félnek..minden annyira bonyolult lett az egyszerűsítésre pedig már senki nem nyitott.
A záróstrófa megható:
“hátha lesz még kit szeretnem
átölelnem megdajkálnom
adhatok még szeretetet
míg el nem visz majd halálom”
Hiszem,hogy lesz! és boldog lesz az a férfi vagy kisbaba akinek Te viseled gondját.:)
Szeretettel és mély elismeréssel gratulálok.
M.
Kedves Napfény!
Hát igen, teljesen megváltozott a világ, és sajnos nem előnyére. Régen sem volt egyszerű senkinek, de most mintha tényleg kacifántosabb lenne minden, igen nagy a káosz, a bizonytalanság. Sokszor nem értem a fiatalokat, nem is irigylem őket ezért, és ha egy jó tündér felajánlaná is, ebben a világban nem kezdeném újra. /Az enyémben, a régiben talán igen, de mindenesetre sok mindent másképp csinálnék – ezzel az ésszel persze már könnyű utólag okosnak lenni./
Na igen, valakit már nagyon szívesen az ölembe vennék. Jobb híján egyelőre maradnak a virágcserepek. 🙂
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona