Temesd el a dermesztő kínokat
az arcom mögé végtelen hittel,
könnyem majd haláláig simogat,
s meggyógyít utolsó lehelettel.
Temesd el az elrejtett álmokat
a szívem mögé ordító vággyal,
széttöröm a rád rakott láncokat,
hogy találkozz az égi világgal.
Temesd el az igazi arcodat
szerelmem mögé hű bizalommal,
védeni fogom pillantásodat
minden áldott nap az angyalokkal!
13 hozzászólás
Mondani: ismét jól sikerült mű! 🙂
Kedves Andika.
Ismét egy gyönyörű verssel ajándékoztál meg bennünket.
Szeretettel
Gyula
nagyon szép:)grat:)
Kedves Andika!
Jó a vers.A három stáció kín,álom,szerelem tetszik.
Andika, ez nagyon meghitt vers, szinte az imádság révületét idézi. Gratulálok: Colhicum
Szia!
Csak egyetérteni tudok az előttem szólókkal: gyögyörű vers.
Rozália
Jöttem, olvastam, ámultam. Nagyon szép és fájdalmas vers!
Persze fájdalmasan reményteljes! 🙂
Andika!
Ez egy lelki gyötrelem felszabadításának
megható és meghitt momentumai.
Magyarán, a szerelem mindent kibír!
De ez csak az én pillanatnyi érzésem erről.
Egyébként nagyon szép!
Gratula!
Nagyon, nagy fájdalom jött ki belőled… szépen megírtad, gratulálok!:)
Köszönöm a szavaitokat, nagyon-nagyon jóleső érzés!
Tömör sorok,mindarról hogy hogyan illik szenvedni.Grt.Z
Szia!
Nagyon szép vers, ismételten. Szívedből jövő nagyon mély érzelmeket osztottál meg velünk. Köszönjük.
Maristi