Tél van, de az első fagy
csak most jelent meg.
De ne félj, elmúlik hamar,
nem tart soká ez sem.
Nem tart soká, akárcsak
az emberi élet,
… senki nem tudhatja,
hogyan lesz majd vége.
Kivel még tegnap játszottál,
ma föld takarja el.
S mit még tőle hallottál,
a szél sodorja el.
Hosszú szenvedés, vagy csak
egy rossz pillanat,
Olya mindegy már, vége van,
s a halott, ha tud,
aludhat.
6 hozzászólás
Szia!
Ejnye, megint szomorkodunk? A vége jó kis csattanó: a halottnak már tényleg oly mindegy… És jópofa, hogy írtad: ha tud…:)
Hát ja…igen.
Fiatal korod ellenére bámulatos, mennyire szépen írsz az elmúlásról. Gratulálok: Colhicum
Köszönöm szépen! Sajnos ez alkalomra (is) íródott. Nem szó szerint, de akkor épp meghalt valakim.
Szépen és szomorúan megírt versike.
Köszönöm! Örülök, hogy olvastál!